Szilágyi - MaletaškiKözös Ügyvédi Iroda

Az elmúlt év végén, s a 2019-es év elején három friss diplomás vett részt joggyakornoki képzésen a Szilágyi-Maletaški ügyvédi irodában. Nyilas Ágnes, Lovasi Zsolt és Botka Csaba jogászok 174 órában kaptak betekintést egy ügyvédi iroda működésébe. Peres és büntető tárgyakkal ismerkedtek meg, esettanulmányokat készítettek, beadványokat és szerződéseket fogalmaztak. Jelen voltak az ügyfelek fogadásán és sokszor maguk is részt vehettek jogi segítség nyújtáson, vagyis meghallgatásra került a véleményük egy-egy problémával és szituációval kapcsolatban. Első kézből láthatták meg néha mennyire nehéz ügyfelekkel foglalkozni napi szinten, telefonon, e-mailben és persze személyesen, s ugyanakkor megismerkedhettek az ügyvédi munka szépségeivel is. A munka eredményes volt és gyümölcsöző, Nyilas Ágnes és Botka Csaba mindketten az ügyvédség felé veszik az irányukat és gyakornoki pozíciókat, ügyvédi irodában terveznek.

Jelen program a Miniszterelnökség, Nemzetpolitikai Államtitkárság, Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT. jóvoltából valósult meg, mely a gyakornokok bérezése mellett, eszközbeszerzést is lehetővé tett, mivel a támogatásból megvásárlásra került egy laptop, táblagép, hálózati tárhelykezelő-eszköz merevlemezekkel, valamint elkészült az ügyvédi iroda honlapja és egy online felületű adminisztrációs szoftver, mely nagyban elősegíti az ügyvédi iroda napi tevékenységének követését és az ügyfelei adatkezelését.

2017. december 26-án egy igazán megdöbbentő tárgyalás zajlott le a szerbiai Pozarevacon, a Gazdasági Bíróság egyik bírája előtt.

Az esetben egy tanút kellett volna kihallgatni, aki szeretett volna azon jogával élni, hogy a saját anyanyelvén – magyarul - adjon tanúvallomást. Az erre vonatkozó jogszabály a Hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló törvény (SZK Hiv. Közl. 30/2010) 11. szakaszának 6. bekezdése értelmében azon nemzeti kisebbségek tagjai, melyek száma a legutóbbi népszámlálás adati szerint a Szerb Köztársaság teljes lakosságában eléri a 2%-ot, saját nyelvükön fordulhatnak a köztársasági szervekhez és egyben joguk van azon a nyelven választ kapni. Ez a szerbiai magyarok esetében teljesen alkalmazható. Ugyanezen törvény 16. szakasz alapján azokon a területeken, ahol a nemzeti kisebbségek nyelvei nincsenek hivatalos használatban, az eljárást folytató szervek, illetve szervezetek a jogaikat és kötelességeiket náluk érvényesítő nemzeti kisebbségek tagjai számára kötelesek biztosítani, hogy az e szervek és szervezetek előtt folytatott eljárásban a saját nyelvüket és írásukat használják; hogy a saját nyelvükön nyújtsák be a kérvényeket, a fellebbezéseket, a kereseteket, a javaslatokat, a folyamodványokat és egyéb beadványokat; hogy a kérvényükre a saját nyelvükön küldjék meg határozat, ítélet és egyéb, a jogaikra és kötelezettségeikre vonatkozó aktusok, valamint a bizonyítványok, bizonylatotok, igazolások és egyéb iratok másolatát.

A bíró a tanú ezen kérelmét sok gondolkodás nélkül elutasította. Kérte a tanút, hogy szerb nyelven nyilatkozzon, amit a tanú nem volt hajlandó megtenni.

Ezek után egy igazán szakértelemtől mentes kérdést tett fel a bíró a tanúnak, megkérdezte tőle, hogy beszéli-e a szerb nyelvet. Egyértelmű, hogy az anyanyelv használatának lehetősége nem függ attól, hogy ki mennyire ismeri egy ország többségi nyelvét és ez minden esetben adott kell legyen. Az is teljesen egyértelmű, hogy általában mindenki a saját anyanyelvén tudja magát a legjobban kifejezni. Emiatt, a bíró kérdése, teljesen értelmetlen volt.

A kérdés után a tanú elmondta, hogy alkotmányos joga anyanyelvének használata és hogy teljesen irreleváns, hogy tud-e szerbül. A tanú nagyobb tanúbizonyságot tett jogainak ismereteiről, mint a bíró jogi tudásáról.

A bíró az elhangzottakat követően büntetést rótt ki a tanúra, 10.000,00 dinár összegben, ami átszámolva 27.000,00 Forintot tesz ki. Ezzel a bíró bűncselekményt követett el. A Büntető törvénykönyv (SZK Hiv. Közl. 94/2016) 129. szakaszának értelmében „aki a Szerbiában élő népek vagy nemzeti kisebbséghez vagy etnikai közösséghez tartozók nyelvhasználatára vonatkozó jogszabályokkal ellentétben megtagadja vagy korlátozza a polgárnak azt a jogát, hogy jogérvényesítésekor vagy szervekhez vagy szervezetekhez fordulásakor anyanyelvét használja, pénzbüntetéssel vagy egy évig terjedő börtönbüntetéssel büntetendő”.

A bírónak ez sem volt elég, itt sem állt meg, kötelezte a felperest, hogy helyezzen letétbe 20.000,00 dint (54.000,00 Forintot), a fordítás költségeire. Egyébként is egy nagyon magasan meghatározott összegről van szó, amikor szabályzatba foglalt a szóbeli fordítás költsége, ami óránként 1.200,00 dint (3.200,00 Ft) tesz ki. Ez azt jelenti, hogy 16 órányi fordítás összegét kellett volna megelőlegeznie a felperesnek, hogy magyarul tehessen tanúvallomást a tanú.

Ezzel további szakaszokat sértett a bíró, tekintettel arra, hogy a Hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló törvény 17. szakaszának 4. bekezdése arról rendelkezik, hogy az eljárást tolmács segítségével kell lefolytatni, ha az eljáró hivatalos személy nem ismeri megfelelő szinten a nemzeti kisebbségi nyelvet, a következő bekezdés szerint pedig a fordítás költségeit az eljáró szerv, illetve szervezet fedezi (tehát nem terhelheti az feleket).

Ezáltal a bíró két nyelvi jogot is sértett, az egyik az, hogy anyanyelvén forduljon a bírósághoz a tanú (akinek teljesen igaza volt, hogy egyáltalán nem számít mennyire ismeri a szerb nyelvet), a másik pedig az hogy megfizettette volna a felperessel a fordítás költségeit, amikor azt mindenben az eljáró szervnek (esetünkben) a bíróságnak kellett volna fizetnie.

Mindezek miatt a bíró ellen büntető feljelentés lett átadva az illetékes ügyészségnek, s javasolva lett a törvényes büntetés kirovása. Bízunk az ügyészség és a bíróság által levezetett eljárás törvényes lefolytatásában, valamint abban, hogy az egyértelműen bűncselekményre utaló magatartás elnyeri méltó büntetését.

Szilágyi Miklós
ügyvéd

Az elmúlt hónapban több olyan megjelent cikk keltette fel a figyelmemet, ami azt taglalja, hogy a 2019-es év kezdetétől már nem igényelhető magyar nyelven készült anyakönyv. A hivatkozások különfélék, de általában kimerülnek abban, hogy nem adottak a technikai feltételek, egy teljes mértékben magyar anyanyelvű anyakönyvi kivonat kiállítására. A 21. században ez egy igazán „sovány” magyarázat, de ez más lapra tartozik. Természetesen ez azt is jelenti, hogy magyar állampolgárság igénylésének céljából, fordítókat kell az ügyfélnek igénybe vennie, ami költségekkel jár (a hivatalos ár 600 din, anyakönyvi kivonatonként). De ezeket a költségeket valóban mi kell, hogy fizessük?

A Hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló törvény (SZK Hiv. Közlöny 48/2018. szám) szerint azon helyi önkormányzatok területén, ahol a nemzeti kisebbségek hagyományosan élnek, valamint ahol az adott nemzeti kisebbségnek a teljes lakosságban való részaránya a legutóbbi népszámlálási adatok szerint eléri a 15%-ot, nyelvük és írásmódjuk egyenrangú hivatalos használatban lehet. Ez esetünkben azt jelenti, hogy mintegy 31 község területén kérhetjük a magyar nyelven történő ügyintézést, valamint minden kiadásra kerülő dokumentum magyar nyelven történő kiadását.

A felvázolt esetben, amikor egy-egy önkormányzat hivatalnoka arra hivatkozik, hogy technikai okok miatt nem adható ki a teljesen magyar nyelvű anyakönyvi kivonat (mert pl. a házasságkötésre vagy -felbontásra vonatkozó megjegyzések nem kerülhetnek lefordításra), kérhetjük a hivatalos fordító által elkészített fordítást az adott önkormányzattól. A fent említett törvény értelmében, amennyiben egy szerv (pl. az önkormányzat) nem tud magyarul kiadni egy dokumentumot, ott ahol hivatalos használatban van a magyar nyelv, köteles azt a saját költségén elkészíttetni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a községi önkormányzat ki kell, hogy fizesse a dokumentum hivatalos fordítását, amennyiben nem tudja azt teljes egészében magyarul kiadni, s mi, ügyfélként magyar nyelvű dokumentumot kérünk.

Mit tehetünk abban az esetben, ha az eljáró szerv törvénytelenül jár el és nem ahogyan az előbbiekben? A legfontosabb dolog, hogy írásos dokumentumunk legyen az elutasításról. Amennyiben az eljáró szerv nem hajlandó magyarul vagy magyar fordításban kiadni a kérelmezett dokumentumot, javasolnunk kell, hogy írásban indokolják az elutasítást. Ha ezt az eljáró szerv nem hajlandó megtenni, kérelmünket írásban kell, hogy átadjuk az önkormányzat iktatójába, hivatkozva a Hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló törvény 1., 2., 3., 11., 12. és a 17. szakaszaira és kitérve arra, hogy pontosan mit kérünk (teljesen magyar nyelven készült dokumentumot).

Amennyiben mindezek után, elutasító döntést kapunk, a döntést mellékelve panasszal fordulhatunk a Magyar Nemzeti Tanácshoz (az office@mnt.org.rs címen vagy a telefonon a 024/524-534 számon) valamint a budapesti székhelyű, de vajdasági magyar ügyvédekkel együttműködő Kisebbségi Jogvédő Intézethez a jogvedo.intezet@kji.hu e-mail címen vagy a +36/17986530 számú telefonon, akik készségesen a kezükbe veszik az ügyet és ingyenesen eljárva segítenek jogaink érvényesítése ügyében.

A leírtak természetesen minden más dokumentumbeszerzés vagy ügyintézés esetében is alkalmazhatók. Minél sűrűbben kérünk magyar ügyintézést, annál egyszerűbb lesz azoknak, akik utánunk teszik ezt meg. A Magyar Nemzeti Tanács és a Kisebbségi Jogvédő Intézet mindig partner lesz nyelvi jogaink érvényesítésében. Éjünk a jogainkkal!

Szilágyi Miklós,
ügyvéd